Saját alkotások
Legutóbb a "Kapcsolataink" csoportban az anyáinkkal foglalkoztunk, és ehhez a Holle anyó című mesét is segítségül hívtuk. Egy héttel később, a foglalkozáson készült rajzok és a jelenlegi élethelyzetem megélése kapcsán újra elgondolkodtam ezen a mesén – annak varázslatos, mélyebb rétegein.
Az élet kétarcúságán, amely soha nem fekete-fehér, teljesen jó, de nem is lehet teljesen rossz. A kút mélyére szálláson, amely minden önismereti folyamat alapja és amelyet nem egyszer végzünk el életünk során, hanem újra és újra, minden döntési helyzetben lemerülünk a jó döntéshez szükséges varázseszközökért.
Az anyaság rétegein, a bennünk élő és belőlünk születő anyákon, minden jóságukkal és hiányosságukkal együtt. A kútban és a mélyreszállásban rejlő fejlődési és átváltozási lehetőségen. És azon az egyszerű, mégis igaz közhelyen, hogy "az ismétlés a tudás anyja".
El-elidőzöm a változás nevű utazás állomásain, és most épp arra várok, hogy a hiányzó sínt, vagy a sakktábla hiányzó kockáját az égiek a helyére illesszék. 2026. március
